Érdemeiről, munkásságáról sokan írtak már. Én pár éve ismertem meg, amikor a MagyarJazz internetes portál munkatársaként felvettük a kapcsolatot egymással. Emlékszem arra, hogy már a megismerkedésünkkor is mennyire lenyűgözött közvetlensége, hatalmas tudása. Természetesen szó esett a nagykanizsai mentoráltjairól is, a Londonban élő Gayer Mátyás zongoristáról és a nemrég New Orleansból hazaköltözött Farkas Norbert bőgősről. Na , és persze Péter BBC korából származó emlékekről is beszéltünk. Többek között azokról a kanizsai fiatalokról, akik a legendás Bobby Gordon néven futó Pallai Péter műsorait hallgatták. Egy-két nevet megemlítve Péter azonnal jelezte, hogy emlékszik rájuk. Pallai Péter megtisztelt bizalmával és bármikor a segítségemre sietett, ha valamiben elakadtam vagy bizonytalan voltam. Nagyon megtisztelő volt az a gesztusa is, amikor Irk Réka kezdeményezésére támogatta a Pernye András-díjra való jelölésemet. Utolsó, személyes találkozásunk idén június 8-án volt, amikor szezonzáró szerkesztőségi összejövetelt tartottunk. Most nemcsak a nagykanizsai jazz, hanem a beat és rock zenét kedvelők nevében is búcsúzom tőled kedves Pallai Péter. Köszönet mindenért, amit a magyar jazz ügyéért tettél! Köszönet a támogatásodért, a tanácsadásaidért! Életvidámságod, humorod velünk marad! Az égi jazz klubokban találkozunk!
Jazz.hu csapatépítő - 2025. június (balról jobbra: Pallai Péter, Irk Réka, Kákai Zoltán, Somogyvári Péter, Halász Gyula, Libisch Károly)
A búcsúzás részeként megemlítek két kiváló embert a kanizsai „Bobby Gordon baráti körből”. Egyikük Szerdahelyi Zoltán volt tanár, kulturális menedzser, akiről méltatlanul megfeledkeztek a hazai jazzéletben, pedig egykor a Szegedi Jazz Napok szervezője volt 1991-1998. A szegedi jazz klubokban tartott előadásai mellett a Volt egyszer egy fesztivál címen könyvet is kiadott. Szeged mellett Kecskeméten, Szolnokon és Körmenden is szervezett nívós nemzetközi és hazai jazz, valamint világzenei koncerteket.
A másik fontos személyiség Kozma Győző volt angoltanár, zenei szakíró, újságíró, akit a Paks Gastroblues Fesztivál egyik szervezőjeként ismerhet a magyar zenei világ. Azért, hogy színesebb legyen a Pallai Péterhez kapcsolható emlékkép csatoltam Kozma Győző visszaemlékezését egy időutazást felidézve:
„Az elmúlt napok legmegdöbbentőbb híre Pallai Péter halála volt számomra. Bár személyesen sosem találkoztunk, mégis ifjúkorom egy szakaszának meghatározó egyénisége volt. Középiskolás koromban az osztálytársaim közül páran - amolyan ötösfogat - élénken érdeklődtünk az akkori beat, ill. rockzene iránt. Minden, ami az akkori irányzatokat jellemezte, fontos volt számunkra. A legkülönfélébb csatornákat hallgatva (Radio Luxembourg, Szabad Európa, Ö3, Willis Conoverral a Voice of America Jazz Hour című műsora) eljutottunk a BBC magyar nyelvű adásaihoz. A nagy kedvenc a Péter által vezetett VDZR (Vasárnap Délelőtti Zenés Randevú) volt. Egyfolytában "lógtunk" rajta évekig. A 60-as évek végének zenéjébe bekapcsolódva, minden információhoz hozzájuthattunk a műfajból. Bobby Gordonként vezetve a műsort, lenyűgözően naprakész volt. Pontos és fontos információkat kaptunk tőle. Barátságos, közvetlen stílusa volt. A „nyelvünkön” beszélt. Ha nem is nyert egy-egy zenei feladvány, rejtvény után beküldött válaszunk, valahogy rávett, hogy ne adjuk fel. Egy idő után szinte minden nap hallgattuk, az esti adásokban is. Beszéltünk róla, fontos lett. Közel hozta a kultúrát, a zenét, ami az életünk részévé vált. Hatalmas köszönet Péter, nyugodj békében!”
Halász Gyula és Kozma Győző
Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka